-
A 18. század közepe táján a Kárpátokon túlra menekült többezernyi székely öt bukovinai települést alapított (Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva). A túlnépesedés miatt a 19. század utolsó évtizedeitől néhány kisebb hullámban települtek vissza a Hunyad megyei Déva környékére és a Bánságba, s a második világháború alatt a Bácskába, majd innen a dél-dunántúli Völgység falvaiba. Mai létszámuk mintegy 20 ezer lélek.
-
A székelység kultúrája a hajdani rendi különállás miatt eltér a volt jobbágymagyarságétól. A székelyek jelentős kirajzásaiból újabb táncdialektusok is képződtek (moldvai és gyimesi csángók, bukovinai székelység, Aranyosszék). Századunkban a túlnépesedés miatt a lakosság gyakran vándormunkára, cselédszolgálatra is kényszerült, s ez a kultúra városi hatásokkal való átszíneződését is eredményezte.
-
Erdély földrajzi és nemzetiségi helyzete, önálló történeti fejlődése sajátos tánckultúrát eredményezett. Ebben együtt érvényesül a hagyományok töretlen megőrzése és szerves fejlesztése, a néprajzi tagoltság sokszínűsége, a különféle népek kapcsolatainak gazdagító hatása. Végeredményben több európai táncdialektus és történeti táncstílus elemeit egyesíti.
Barcaság,
Bukovina,
Erdélyi,
Gyimesi csángók,
Hétfalusi csángók,
Kalotaszeg,
Maros-Küküllő,
Marosszék,
Mezőség,
Moldvai csángók,
Székelység